A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattárában az 1936-os Miskolci Héthez, illetve az annak részeként lezajlott Ipari Kiállításhoz és Vásárhoz kapcsolódóan két ténylegesen megvalósult plakát és két plakátterv maradt fenn, az alábbiakban ezek kerülnek ismertetésre.
Az 1936-os Miskolci Hét plakátjának kiválasztására a rendezvény szervezői jeligés pályázatot írtak ki. Az elvárás az volt, hogy az alkotások valamilyen formában az avasi református templom harangtornyát ábrázolják. A jellegzetes épület már régóta Miskolc legfontosabb jelképei közé tartozott – különösen, hogy Diósgyőr, a várrommal együtt, ekkor még önálló település volt –, az ekkoriban megjelent újságok pedig úgy említik, mint a város „ma már hivatalosan is elfogadott emblémája.”[1] A bírálóbizottság tagjai voltak: dr. Halmay Béla polgármester, Ferenczi Károly kormányfőtanácsos, Demes Béla műszaki tanácsos, Leszih Andor múzeumigazgató, Bíró László szerkesztő és Angermayer Károly, a Miskolci Könyvnyomda Rt. igazgatója. A testület 1936. június 6-án hozott döntést a nyolc grafikustól beérkezett tizenhat plakáttervről.
A beérkezett pályaművek közül a döntnökök végül Czókoly István és Nagy Kálmán egy-egy alkotását jutalmazták megosztott első díjjal, melyek közül végül előbbi munkája került fel a végleges plakátra.
Czókoly Miskolcon született 1892-ben, tanulmányait a Református Reálgimnáziumban végezte, majd építészmérnöki diplomát szerzett. 1914-ben önkéntesként vonult be a város híres 10-es számú honvéd gyalogezredébe: az I. világháború harcai során egy alkalommal komolyabban megsebesült, később 1. osztályú ezüst vitézségi érmet kapott. 1916 júniusában hadifogságba esett a Kotuzów (ma Ukrajna, Ternopil közelében) melletti harcokban. Czókoly különböző kelet-szibériai fogolytáborokban raboskodott, ahol saját nyomdát működtetett: elsősorban a tábori élethez használt szükségpénzeket tervezett és gyártott, de száztíz példányban kinyomtatta a fiatal miskolci költő, Debreczeny Dezső verseskötetét is.
A hadifogságból 1920 decemberében tért haza Miskolcra. Civil szakmájában kezdett dolgozni, emellett művészeti kiállítások résztvevőjeként és különböző könyvek illusztrátoraként találkozhatunk nevével a korabeli lapokban.
Alkotásai már az 1934-es Héten is több helyen megjelennek. Ő tervezte a város által a rendezvény alkalmából árusított levélzáró bélyegeket, melyek „rajza igen tetszetős és művészi kivitelű” volt, és a „város legérdekesebb részleteit ábrázolják finom, leheletszerű, miniatűr képekben, amelyek mindegyike más és más mintájú keretbe van foglalva”.[2] A Miskolci Hét során a Lévay József Közművelődési Egyesület képzőművészeti kiállítást rendezett a Nemzeti Kaszinó termeiben. Itt Czókoly részletekben és egészben is kiállította Miskolci lapok című kötetének anyagát, mely a város tizenkét nevezetesebb épületét, helyszínét ábrázolja színes linómetszeteken. És – ami jelen szempontunkból talán a legfontosabb – ő tervezte meg a Hét részeként megtartott Ipari Kiállítás és Vásár plakátját is. (Sajnos az 1934-es Miskolci Hét plakátja nem maradt fenn a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében, így annak készítőjéről – aki egyébként lehetett akár Czókoly István is – nincsenek információink.)
[1] Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1936. június 21.
[2] Reggeli Hírlap, 1934. április 18.
1936 elején jelent meg – tulajdonképpen már a Hét felvezetéseként – Miskolc város Idegenforgalmi Hivatalának megbízásából a Miskolci kirakat – Borsodi panoráma című, majdnem százoldalas füzet, „azzal a céllal és rendeltetéssel, hogy reklamirozza e város értékeit és kies szépségeit.”[1] „Az album Miskolc nevezetességein kívül felöleli a környék és az egész Borsodmegye nevezetességeit, amelyeket az idegenből idelátogatóknak érdemes megnézni.”[2] A kiadványt Fazekas Sámuel újságíró szerkesztette, az illusztrációk és a grafikai elrendezés – mai szóval tipográfia – pedig Czókoly István munkája volt.
Mint a fentiekből is látszik, Czókoly személye és munkássága kifejezetten ismert lehetett a bírálóbizottság tagjai számára. Talán ennek is tudható be, hogy a megosztva kiadott első hely ellenére csak az ő plakáttervét valósították meg a gyakorlatban is.
A végleges plakát[3] nagyobbik részét – nagyjából kétharmadát – teszi ki a képi ábrázolás. Domináns színei: a piros, a fekete, a fehér és a zöld. Czókoly itt is kedvelt technikáját, a linómetszést alkalmazta – erre utal a benyújtáskor használt jelige, a „Linoleum” is –, a nyomdai munkálatokat pedig Ludvig István Könyvnyomdája végezte, akárcsak a fentebb említett Miskolci lapok és a Miskolci panoráma esetében. Enyhe madártávlatból láthatjuk a harangtornyot, mely keleti és északi oldalát fordítja felénk. Érdekesség, hogy az alkotó mindkét oldali homlokzatról lehagyta a toronyórát. A torony előtt egy jelképes dombháton bokrok és fák, mögötte a lenyugvó nap hatalmas vörös korongja, három fehér felhőfoszlánnyal csíkozva. Ez a megoldás némileg emlékeztet a Miskolci kirakat címlapjára is. (Ugyanakkor a háttérre vonatkozó interpretáció lehet, hogy téves, mert az árnyékok alapján a tornyot nem hátulról éri a fény.) A kép különlegessége, hogy a torony mögötti részeket (fák, a deszkából ácsolt bejárati rész a déli oldalon) csak a kör vonalán belül ábrázolta a művész.
A kép alsó harmadát a feliratok foglalják el: piros színű, kézírásos jellegű betűkkel szerepel a „Miskolci Hét”, alatta, a jobb alsó sarokban nyomtatottal és feketével szedve: „AUG. 2-9.”. A számok nagyobb méretűek a hónap betűinél, a kilences szokatlan formájú.
[1] Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1936. március 17.
[2] Magyar Jövő, 1936. március 18.
[3] HOM HTD 75.9.7.
A rendezvény plakátja mellett Czókoly István más munkáival is kapcsolódott a Miskolci Hét vizuális elemeinek megvalósításához. Szervezője és kiállítója is volt az egykori hadifoglyok alkotásaiból összeállított művészeti tárlatnak, az általa készített rajz került a Hét alkalmából forgalomba hozott Avas cigaretta csomagolására, és az ő munkája volt a rendezvényhez készült programfüzet teljes grafikai kivitelezése. Valamint 1934-hez hasonlóan ekkor is ő tervezte meg az Ipari Kiállítás és Vásár plakátját.
A koncepció részben hasonló, mint a Héthez készült plakát esetében. A központi elem itt is a harangtorony, melynek ezúttal csak egy – a keleti – oldalát látjuk. Az alapzatot ezúttal nem domboldal, hanem Miskolc színeit (piros és sárga) viselő egy-egy szalag jelenti, középütt a város címerével. Ebben az esetben is megfigyelhető a kör alakú háttér, ami itt – mint az ipar jelképe – egy hatalmas, kékszínű fogaskerék formájában jelenik meg. A toronyban ezúttal látható az óra is: 9 óra 5 percet mutat. Hiányzik viszont – valószínűleg mert rontaná a torony szimmetriáját – a déli oldalhoz tartozó bejárati rész, helyette a többi oldalihoz hasonló támpillér szerepel.
A felirat – már csak hosszából adódóan is – nagyobb helyet foglal el, mint a másik plakáton, és ezúttal a rendezvény címe lett nyomtatott betűs, míg a dátum „kézírásos”; a 9-es szám itt is a korábban már látott szokatlan alakkal szerepel. A leghangsúlyosabb színek a piros és a kék, de ezeken kívül szerephez jut még a sárga, a fekete, a fehér és – a templom zsindelyeinél – a sötétzöld is. Ezt a plakátot Schvarcz Soma Könyvnyomdájában készítették. [1]
[1] HOM HTD 75.8.1.
A másik győztes plakátterv készítőjéről, Nagy Kálmánról életrajzi adatok nem állnak rendelkezésünkre, és sajnos művészi munkásságáról sem tudunk szinte semmit. A nyilvántartás szerint a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében megtalálható volt egy alkotása, mely azonban már évek óta hiányzik. Jobb esetben valamelyik raktár sarkában, egy szekrény gyomrában, vagy éppen mögötte kallódik valahol, rosszabb esetben véglegesen elveszett.
„Fényes hét” jeligével beadott plakátterve[1] teljes egészében az avasi templomtornyot állította a középpontba. Nagyrészt az épület keleti oldalát láthatjuk, egy olyan perspektívából, mely a templomdomb lejtése miatt valójában nem lehetséges. Ugyancsak a valóságtól eltérően a tetőtől lefelé ez a falfelület teljesen sík, a csak félig látható oldalon megfigyelhető fa árkádokat és az alattuk kiugró ereszt a művész innen eltüntette, hogy helyet csináljon a feliratnak. A torony alapja, és az északi oldala is sötétségbe burkolózik, de a falak összességében is sötétebb tónusúak a valóságosnál. Ezek nagyszerűen kiemelik az élénk narancssárga színnel a keleti oldalra festett feliratot: „Miskolci 7”, és a torony alapzatánál szereplő dátumot: „aug. 2-től ~ 9-ig”. A sötétbe burkolózó templomtoronynak van egyfajta különleges, vadregényes jellege, a rendezvény szokatlan módon leírt címe a hatalmas 7-essel pedig kifejezetten figyelemfelkeltő, melyet a háttér és a felirat színei közti erős kontraszt tovább hangsúlyoz. A valóságtól való apróbb eltérések az esztétikai, vagy akár marketing szempontokat nem befolyásolják.
[1] HOM HTD 53.4118.1.
A múzeum gyűjteményében fennmaradt másik plakátterv hátulján a „Sans-gene” jeligét tüntették fel.[1] Mivel – Nagy Kálmánnal ellentétben – az alkotó a jeligén kívül szignót, aláírást nem helyezett el, sajnos nem tudjuk, kinek az alkotásáról lehet szó. Ez a plakátterv Miskolcot elsősorban mint turisztikai célpontot ajánlja a látogatók figyelmébe. Az előtérben virágos zöld rét látható sárga és fehér virágokkal, a háttérben a kék ég bárányfelhőkkel. A domb (rendezői) jobb oldalán az avasi templom tornyának körvonalai, a torony csúcsán zászlóval, az óra helyén sárgaszínű körrel. A kép nagyjából közepén, a torony mellett ugyanilyen színű utazótáska látható, két matricával: az egyiken a Lillafüred, a másikon a Görömböly-Tapolca felirat látható. A jobb alsó sarokban a dátum olvasható: „aug. 2-9.”. Minimalista stílusú alkotásról van szó, melyet egyszerű, sematikus formák, és mindössze néhány szín (kék, zöld, sárga, fehér) használata jellemez, a különböző színárnyalatok vagy árnyékok használata nélkül. Az alkotó emellett alkalmazott még egy érdekes technikát is: a zöld mezőn látható fehér és sárga csillagokat (virágokat), valamint a bőrönd Lillafüred feliratú címkéjét (kék) másik papírból vágta ki, és ragasztotta rá a már elkészült festményre.
[1] HOM HTD 53.4117.1.
A fentieken kívül egy fennmaradt plakáttervről van még tudomásunk, melyet Litkey György festő, grafikus készített, aki 1931 és 1935 között a Herman Ottó Múzeum jogelődje, a Borsod-Miskolci Múzeum munkatársa volt. Az alkotás a művész családjának tulajdonában van.
