Az 1936. augusztus 2–9. között megrendezett „II. Miskolci Hét” programsorozat keretében anno több tucatnyi színvonalasabbnál színvonalasabb kulturális rendezvény került bemutatásra – többek között koncertek, irodalmi estek, kiállítások –, közte egy egészen különleges tárlat is: az Erzsébet iskolában megrendezett „Hadifogoly kiállítás”. A belváros szívében, a Szinva mellett, a Kandia utcában álló Erzsébet Izraelita Elemi Iskolában – mely épületben jelenleg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal működik – egykor bemutatásra került tárlatnak napjainkban különös aktualitást ad, hogy 2019-ben a Herman Ottó Múzeum Történeti Tára egy páratlanul értékes dokumentummal, egy, az első világháború idejéből származó, kézzel írott hadifogolyújság-gyűjteménnyel gazdagodott.
Az első világháború centenáriuma alkalmával az elmúlt években intézményünk különös hangsúlyt fektetett arra, hogy méltóképpen emlékezzen meg a „Nagy háború” egykori áldozatairól. Ennek kapcsán került megrendezésre tavaly november-decemberben a „Névtelen hősök – Isten előtt nem ismeretlenek” című programsorozatunk, mellyel elsődleges célunk volt, hogy a távol hazájuktól, hadifogolytáborokban elhunyt hőseinkre emlékezzünk. Az első világháború idején közel egy millió honfitársunk – közte több ezernyi miskolci és borsodi honvéd – esett hadifogságba, ahol hosszú éveket töltöttek el, nem egyszer szinte elviselhetetlen körülmények között. Nem véletlen, hogy csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy újra szeretett szülőföldjükre hazatérhessenek. A kevesek egyike volt dr. Halmay Béla egykori 10-es honvéd hadnagy, aki hét évnyi szibériai hadifogságot követően tért haza és 1936-ban már polgármesterként szolgálta a város közösségét.
Ha az első világháború helyi vonatkozásairól kérdezik a Miskolcon élőket, akkor minden bizonnyal elsőként a Tízes honvéd utca, vagy a honvédszobor, esetleg a Hősök temetője vagy a város határában nem régen felújított kolera-temető jut eszükbe. A többség bizonyára talán azt is tudja a 10-es honvédekről, hogy egy régi, miskolci parancsnokságú gyalogezredről van szó. A jobban informáltak azt is elmesélhetik az érdeklődőnek, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének ezrede kitüntette magát az első világháború csataterein, esetleg még egy-két katonahistóriát is hallottak ott szolgált apjuktól, nagyapjuktól. Kevesen emlékezhetnek azonban arra a jelentős gyűjteményre, amit az ezred egykori katonái hoztak létre: a két világháború között a Herman Ottó Múzeum jogelődjének, a Borsod-Miskolczi Múzeumnak a papszeri kiállítási épületében volt látható 10-es honvéd hadimúzeum.
E páratlanul értékes gyűjtemény megszületése még az első világháború utolsó éveire nyúlik vissza. 1917. decemberében került megrendezésre a 10-es honvédek legnagyobb jótékonysági rendezvénysorozata, az ún. „10-es Honvéd Hét”, melynek az egyik legnagyobb attrakciója a Vármegyeháza dísztermében megrendezett „Hadikiállítás” volt. (A kiállításról bővebben: https://tortenetitar.hermuz.hu/egy-kiallitas-kepei/) E kiállítást a következő évben az ezred toborzó területéhez tartozó vármegyékben, Hevesben és Zemplénben is bemutatták, de 1919-ben, a Tanácsköztársaság zavaros hónapjaiban a gyűjtemény jelentős részét széthordták.
A két világháború között közadakozásból ismét sikerült egy rendkívül gazdag anyagot összegyűjteni és a már említett papszeri épületben kiállítani. Ennek a gyűjteménynek a gazdája, kurátora a korszak kiváló és köztiszteletben álló muzeológusa, Leszih Andor volt. A kiállítás és egyben múzeum megnyitójára 1929. május 5-én került sor, mely a hangzatos „Volt m. kir. 10-es honvéd és népfelkelő gyalogezred hadiözvegy és árvaalapjának hadimúzeuma” címet viselte. A két világháború között e kiállítás volt a 10-es honvéd hagyományok és kultusz egyik legfontosabb őrzője és ápolója. A kiállítás hatalmas népszerűségnek örvendett, rengetegen látogatták és az 1930-as években anyaga további adományozásokkal folyamatosan bővült.
Talán éppen az említett érdeklődésnek köszönhetően az 1936-os „Miskolci Hét” programjába is több, tulajdonképpen e kiállítás tematikájához szorosan kapcsolódó időszaki tárlat is megrendezésre került.
Minden bizonnyal részben a már említett 1917-es kiállításra, illetve az egykori „10-es Honvéd Hét” szellemiségére emlékezve ismét a Vármegyeháza dísztermében került megrendezésre a „10-es Honvéd Hadikiállítás”. Feltevésünket alá támaszhatja az a tény, hogy a kiállítás ugyanazt a címet kapta, mint a 19 évvel korábbi tárlat. A hasonlóság azonban nemcsak a címben, hanem a kiállított anyag gazdagságában is tetten érhető volt. A kiállítás elsősorban az ezred egykori hadifestőinek, Meilinger Dezsőnek és Kövér Gyulának a grafikáira és festményeire épült. Különösen a festmények váltottak ki nagy érdeklődést, hiszen a rendkívüli művészi színvonalon készített alkotásokon keresztül a látogatók betekintést nyerhettek a fronton szolgáló honvédek mindennapjaiba, a lövészárkok világába. Amint a korabeli tudósító is kiemelte, a kiállítás egyik leglátványosabb darabja az említett két képzőművész – akik a két világháború közötti hazai képzőművészeti életnek is elismert alakjai voltak – közös alkotása, az ezred legjelentősebb haditettét, a Magyaros hegy bevételét megörökítő festmény volt. Ahogy a zsurnaliszta fogalmazott: a „Magyaros bevétele” hatalmas arányú, egyedülálló, modern háborús festmény, páratlan művészi alkotás, amilyennel egyetlen világháborús ezred, egyetlen város, vármegye sem dicsekedhet. Magának a kiállításnak a kurátora az ezred egykori népszerű parancsnoka, vitéz Sáfrány Géza nyugalmazott altábornagy volt. A kiállítást 1936. augusztus 3-án délelőtt 10.30-kor nyitották meg, melyen díszvendégként József kir. herceg is megjelent, kinek annyira elnyerte a tetszését a kiállítás, hogy háromszor is körbejárta.[1]
A „II. Miskolci Hét” egyik kiemelt helyszíne volt a már a bevezetőben is említett Erzsébet iskola, melynek falai között számos kiállítás várta a nagyérdeműt: a tanítóképző intézeti részben helyezték el a Bükk és Mátra-vidék gyönyörű erdőgazdasági kiállítását, amely a hozzáértők számára pompás élmény és a laikus számára pedig csupa tanulság és élvezet. Itt van az országos viszonylatban is kiemelkedő vadászati kiállítás, a művészi fénykép kiállítás, amelynek sok darabja a legnagyobb képes világlapok illusztrációiképpen is megjelentek. Itt van a bélyegkiállítás, továbbá a hadifogolykiállítás. Csupa érdekesség és látványosság.[2]
[1] Magyar Jövő 1936. aug. 4. (XVIII. évf. 177.sz.; kedd) 2.o.
[2] Magyar Jövő 1936. aug. 8. (XVIII. évf. 181.sz.; szombat) 2.o.
E látványosságok és érdekességek közül jelen írásunkban csupán a hadifogolykiállítással foglalkozunk részletesen, bár a többi felsorolt tárlat külön-külön is megérdemelne egy-egy önálló cikket. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap részletes tudósítást közölt a kiállításon bemutatásra került tárgyakról, dokumentumokról.[1] Mielőtt azonban tételesen is számba vennénk ezen tárgyakat és dokumentumokat idézzük fel a korabeli tudósító nyitó gondolatait: Az Erzsébet iskolában megrendezett számos kiállítás közül igen nagy érdeklődés veszi körül a II. emelet 18-as termében kiállított hadifogoly művészeti termékeket. A képekből, nyomtatványokból, illusztrációkból és rajzokból, fafarágásokból és iparművészeti tökéletességgel kidolgozott apró használati tárgyakból a végtelen szibériai hómezők borzalmát lehelő hadifogolytáborokban összezsúfolt, hazájuktól, otthonuktól évekre elszakított miskolci hadifoglyok mindennapi élete tükröződik felénk.[2]
[1] Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1936. aug. 8. (XLV. évf., 181.sz.; szombat)
[2] Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1936. aug. 8. (XLV. évf., 181.sz.; szombat) 2.o.
Színjátszás a hadifogolyszínpadokon
Az oroszországi éveken át tartó hadifogság egyik legnépszerűbb (ön)szórakoztatási formája a hadifogolyszínházak létrehozása és működtetése volt. Általában a legnagyobb létszámú táborokban, így többek között Pjescsankán, alakultak kisebb-nagyobb létszámú társulatok, de alkalmi színjátszásra jóformán bármelyik táborhelyen sor kerülhetett. A színházak kialakítására bármilyen üresen hagyott épület, katonai barakk megfelelt. A játszótér létrehozása, a díszletek, a jelmezek elkészítése és a darabok kiválasztása, majd színpadra állítása hosszú időre lekötötte a „tétlenségre kárhoztatott” tiszteket. A nemzetközileg elfogadott hadifogolyjog értelmében a tiszteket nem, csak a legénységet lehetett munkára kötelezni. A legnépszerűbb színházak megalakítása felett legtöbbször színházi emberek bábáskodtak, akik előző, civil életükben már – akár színészként, akár rendezőként vagy technikusként – képet alkothattak a színházi élet működéséről.
A pjescsankai hadifogolyszínház
Az egyik legnagyobb hadifogolytáborban, a pjescsankai lágerben élénk kulturális élet folyt: énekkar és zenekar mellett, vonósnégyes, cigányzenekar és egy huszonnyolctagú szimfonikus zenekar is működött. A pjescsankai tiszti táborban 1915 telén Garamszeghy Sándornak, a Nemzeti Színház színművészének vezetésével alakul meg a Magyar Fogoly Színpad, mely az első Szibériában létrejött hadifogolyszínház volt. A színház komoly (amatőr) színtársulattal és megfelelő infrastruktúrával rendelkezett ahhoz, hogy kabarétréfák mellett többfelvonásos darabokat is színpadra állítsanak. Szövegkönyvek nem álltak rendelkezésre, ezért a hadifoglyok azt játszották, amihez hozzájutottak: azokat a darabokat fordították le, melyeknek meg tudták szerezni idegen nyelvű szövegét. Emellett a darabok kiválasztásánál elsősorban az ismertség döntött, vagyis olyan műveket állítottak színpadra, amit egy (vagy több) táborlakó jól ismert és szövegét, illetve zenéjét le tudta jegyezni a többi „színész” számára. A színház például nagy sikerrel játszotta a Leányvásár és a Tatárjárás című operetteket.
Hadifogoly újságok
Oroszországban 1917-ben már közel fél millió magyar hadifogoly élt, túlnyomó részük szibériai táborokban. A nagy tömegeket befogadó hadifogolytáborokban 1915-től kialakult a tábori lap új típusa: a hadifogoly tábori újság. Számos tematikus formáját ismerjük, köztük színházi, politikai és szatirikus lapokat. Ezeket a szerzők tintával írták, kézírással vagy litografikus úton sokszorosítottak.
A tárgyak mellett számos dokumentumot is megtekinthettek a látogatók: így a Przemišl eleste előtt készült tábori újság utolsó, 1915. március 21-i számát, karikatúrákat, a hadifogolytáborokban készített grafikákat és rajzokat. A bemutatott dokumentumok közül a legnagyobb érdeklődést a hadifogolytáborokban kézzel írt és kezdetleges nyomdai eljárással sokszorosított újságok váltották ki, így a pjescsankai táborban készült színházi újság, a „Magyar Fogoly Színpad” számai.
A kiállítás egyik legérdekesebb, egyben legértékesebb darabja Gyóni Géza saját kezűleg írt és saját illusztrációival ellátott költeménye volt, melyben a hadifoglyok kétségbeejtő helyzetéről, a túlélésért folytatott mindennapi harcáról írt. Gyóni valódi neve Áchim Géza volt, vezetéknevét szülőfaluja után vette fel. Gyóni a századelő ismert írója, publicistája volt. Már a háború kezdetén a keleti frontra vezényelték és Przemišl elestét követően került orosz fogságba. Sok honfitársához hasonlóan azonban ő sem élte túl a hadifogolytáborok borzalmait, jeltelen sírban alussza örök álmát. Szibériában többek között együtt raboskodott Halmay Bélával is. A kiállítási anyagban helyet kaptak az 1936-ban Miskolc polgármestereként dolgozó Halmay személyes tárgyai is. Az egykori 10-es honvéd hadnagy jóvoltából a látogatók egészen különleges, európai ember számára akkor még ismeretlen használati tárgyakkal is megismerkedhettek, így többek között préselt teával, amelyből felhasználás előtt zsebkéssel faragták le a szükséges mennyiséget. A vitrinekben szintén látható volt az az orosz puskagolyókból saját kezűleg készített óralánc, melyet a polgármester a krasznojarszki lágerben állított össze, illetve a szintén általa, mamutagyarból faragott apró dísztárgyak. A látogatók megismerkedhettek a hadifogolylét mindennapjaival is, hiszen az egyik vitrinben bemutatásra került Halmay „étkészlete” is: másféldecis kékzománcos bögre, pléh kanál, fanyelű kés és villa. A kiállítás egyik kuriózuma volt az a Csóka Ferenc által zsebkéssel és csiszoló papírral készített óra, melynek tengelyeit szögből, csapágyait fogkeféből faragták.
Ugyanakkor a kiállítás kapcsán arról sem szabad megfeledkezni, hogy egykor a tárlatban bemutatott tárgyak és dokumentumok kivétel nélkül magántulajdonban voltak. Éppen ezért a nagyközönség számára csak a „II. Miskolci Hét” alkalmával voltak láthatóak, soha nem kerültek közgyűjteményekbe, döntő részük hollétéről a mai napig nincsenek információink. Ennek tükrében talán nem is igényel különösebb magyarázatot, hogy mekkora jelentőségű volt az írásunk elején említett felajánlás, melynek keretében 2019-ben a Herman Ottó Múzeum birtokába – tulajdonképpen köztulajdonba – került a pjescsankai hadifogolytáborban készült, kézzel írt színházi újság összes száma, hiánytalanul és lefűzve. Feltételezésünk szerint – bár ez idáig ezt még nem sikerült teljesen mértékben igazolnunk – ez az újsággyűjtemény volt látható az 1936-os kiállításban. Az adományozás óta megtörtént a dokumentum gyarapodásba vétele, beleltározása[1] és digitalizálása. A közeljövőben intézményünk megújult honlapján mind a szakemberek, mind a nagyközönség számára elérhetővé tesszük e páratlan ritkaságot.
Írásunk végén idézzük fel a már citált Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap tudósításának zárógondolatait: a kiállításban bemutatott rajzok és karikatúrák, levelek és nyomtatványok a mindennapi élet egyformaságát és véletlen változatosságait megörökítő felvételek emlékeztetik az öregebb korosztályt a háborúra, Szibériára és késztetik az ifjúságot a hálás, tiszteletadó meghajlásra a hadifoglyok mérhetetlen szenvedései előtt. Ha nem is lenne oly látványos, érdekes szép, megkapó és megható, akkor is kötelessége lenne mindenkinek, hogy megnézze, hiszen a mi városunkból, a mi városunkból, a mi körünkből kikerült emberek, szomorú magyar hadifoglyok keserű rabságának emlékeit hozzánk elénk.”[2]
[1] Leltári száma: HOM HTD 2019.45.1.
[2] Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1936. aug. 8. (XLV. évf., 181.sz.; szombat) 2.o.
A Magyar Fogoly Színpad című újság
A táborokban működő fogolyszínházakat elsősorban jegyeladásból tartották fenn, de jelentős bevételt hozott a lapkiadás is. A pjescsankai táborban 1915 és 1916 között jelent meg A Magyar Fogoly Színpad című színházi lap. Az újság kezdetleges nyomdai eljárással készült hektográfon, vegyi úton sokszorosítva. Az ilyen technikával készült újságok jellegzetesen „indigó lila” színűek. Ezt az eljárást később litográfiával váltották föl. A színházi lap közölte a darabok szereposztását, cselekményét. Kis írások mutatták be a főbb szerepeket játszókat. A színészekről szóló portrékat karikatúrákkal illusztrálták.