1881. április 29-én született Miskolcon, egy átlagos kereskedőcsalád második fiúgyermekeként.

1899 májusában érettségizett a miskolci református főgimnáziumban.

1900. október 2-án kezdte hivatali pályafutását a miskolci városháza tisztviselői állományában.

1902 és 1906 között az eperjesi jogakadémia, majd a kolozsvári tudományegyetem hallgatója, 1906. június 23-án államtudományi doktorátust szerzett.

1909 januárjától Miskolc megyei (korabeli kifejezéssel: törvényhatósági) joggal felruházott város első tisztikarának tagja, mint városi aljegyző.

1910 januárjától tiszteletbeli, 1914. április 30-tól megválasztott főjegyzője a miskolci városházának.

1913 februárjában megnősült, utóbb két gyermek édesapja lett: fia, György 1913. december 29-én, Margit nevű leánya 1915. április 12-én született.

1914 augusztus végén a miskolci 10-es honvéd gyalogezred hadnagyaként került az I. világháborús orosz frontra. Helytállása okán főhadnaggyá léptették elő, Przemysl várának védelméért kitüntetéssel díjazták.

1915. március 22-én orosz hadifogságba került.

1922 áprilisában hét évnyi orosz hadifogság után, a szibériai Krasznojarszkból tért haza Miskolcra.

1926. július 15-én Halmay Bélát Miskolc város helyettes polgármesterévé választotta a tisztújító közgyűlés úgy, hogy a főjegyzői tisztséget változatlanul betöltötte.

1929-ben jelent meg a Halmay Béla és Leszih Andor által közösen szerkesztett „Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebéli községek” című helytörténeti monográfia.

1935. október 3-án Halmay Bélát Miskolc város polgármesterévé választotta a törvényhatósági közgyűlés.

1938. január 5-én, megromlott egészségi állapota miatt nyugállományba vonult.

1938. június 25-én a kommunista diktatúra Halmay Bélát családjával együtt internálta a hortobágyi Borsós-tanyára.

1938. április 10-én Halmay Béla kitelepítetten, tüdőgyulladás következtében elhunyt. Debrecenben temették el.